Tünde napi kvíz – június 1-jén
Kedves Barátom!
Üdvözöllek a KvízKing kvíznaptár műveltségi tesztje oldalán!
Ma június (Szent Iván hava, Nyárelő, Napisten hava) 1. napja van, Angéla, Erazmus, Fortunát, Gracián, Graciána, Graciella, Hortenzia, Júnó, Jusztián, Jusztin, Kadosa, Konrád, Kund, Kunó, Kurt, Paméla, Pamfil, Pandóra, Paulina, Simeon, Szemirámisz, Tibold, Torda, Tünde és Tündér napja. Boldog névnapot az ünnepelteknek!
Az emberiség 365-öd része ma ünnepli a születésnapját, nekik boldog szülinapot kívánok! 🙂
Nem feledkezhetünk meg arról, sem, hogy közeledik június első szombatja, a lakáskultúra világnapja.
És e nap sem telhet el anélkül, hogy ne ajánlanék Neked, kedves Barátom egy jó kis műveltségi kvízt! Remélem, sikeresen válaszolsz a kérdéseimre, és ha kedved van, keress további kvízeket nálam.
Ha hibátlanul kitöltöd a mai általános műveltségi tesztet, egy virtuális királyi koronát kapsz tőlem, Te pedig a jól elvégzett munka örömével oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel a sikered hírét!
Jó gyakorlást és kellemes időtöltést kívánok a Tünde napi kvíz kitöltésével!
Üdvözlettel:
Snickey, a Kvízmester
Akkor vágjunk bele!
Kvíznaptár – június 1.
A KvízKing kultúrmelléklete:
I. Zene:
II.
Vers:
József Attila: A város peremén
A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.
Lelkünkre így ül ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt –
hiába törli a bú szivünkről
a rákövesedőt.
Moshatja vér is – ilyenek vagyunk.
Uj nép, másfajta raj.
Másként ejtjük a szót, fejünkön
másként tapad a haj.
Nem isten, nem is az ész, hanem
a szén, vas és olaj,
a való anyag teremtett minket
e szörnyű társadalom
öntőformáiba löttyintve
forrón és szilajon,
hogy helyt álljunk az emberiségért
az örök talajon.
Papok, katonák, polgárok után
igy lettünk végre mi hű
meghallói a törvényeknek;
minden emberi mű
értelme ezért búg mibennünk,
mint a mélyhegedű.
Elpusztíthatatlant annyian,
mióta kialakult
naprendszerünk, nem pusztítottak
eddig, bár sok a mult:
szállásainkon éhinség, fegyver,
vakhit és kolera dúlt.
Győzni fogó még annyira
meg nem aláztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megaláztatok:
a földre sütöttük szemünk. Kinyilt
a földbe zárt titok.
Csak nézzétek, a drága jószág
hogy elvadult, a gép!
Törékeny falvak reccsennek össze,
mint tócsán gyönge jég,
városok vakolata omlik,
ha szökken; s döng az ég.
Ki inti le – talán a földesúr? –
a juhász vad ebét?
Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk
nevelkedett a gép.
Kezes állat. No, szóljatok rá!
Mi tudjuk a nevét.
És látjuk már, hogy nemsoká
mind térdre omlotok
s imádkoztok hozzá, ki pusztán
a tulajdonotok.
De ő csak ahhoz húz, ki néki
enni maga adott…
Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt,
az anyag gyermekei.
Emeljétek föl szivünket! Azé,
aki fölemeli.
Ilyen erős csak az lehet,
ki velünk van teli.
Föl a szívvel, az üzemek fölé!
Ily kormos, nagy szivet
az látott-hallott, ki napot látott
füstjében fulladni meg,
ki lüktetését hallotta a föld
sok tárnás mélyeinek!
Föl, föl!… E fölosztott föld körül
sír, szédül és dülöng
a léckerités leheletünktől,
mint ha vihar dühöng.
Fujjunk rá! Föl a szivvel,
füstöljön odafönt!
Mig megvilágosúl gyönyörű
képességünk, a rend,
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erőket odakint s az
ösztönöket idebent…
A város peremén sivít e dal.
A költő, a rokon,
nézi, csak nézi, hull, csak hull a
kövér, puha korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.
A költő – ajkán csörömpöl a szó,
de ő, (az adott világ
varázsainak mérnöke),
tudatos jövőbe lát
s megszerkeszti magában, mint ti
majd kint, a harmóniát.
Idézet:
Egy kihagyhatatlan Coelho:
Az álmodozás felvidít, mert tudjuk, hogy többre vagyunk képesek, mint amennyit megteszünk. Az álmodozás kockázatmentes. Csak az a veszélyes, ha valóra akarjuk váltani az álmainkat.
Egy játékos palindrom: