Kvíznaptár – július 4.


Spread the love

Ulrik napi kvíz – július 4-én

Kedves Barátom!

Üdvözöllek a Kvíznaptár műveltségi tesztje oldalán!

Ma július (Szent Jakab hava, Nyárhó, Áldás hava) 4. napja van, Aggeus, Babett, Babetta, Berta, Betta, Betti, Bettina, Erzsébet, Fédra, Felda, Illés, Ince, Karitász, Odiló, Odó, Ódor, Prudencia, Rajmond, Rajmund, Ramón, Szvetlána, Údó, Ulla és Ulrik napja. Boldog névnapot az ünnepelteknek!

Az emberiség 365-öd része ma ünnepli a születésnapját, nekik boldog szülinapot kívánok! 🙂

Nem feledkezhetünk meg arról, sem hogy ma ünneplik a függetlenség napját az Amerikai Egyesült Államokban.

Independence Day
Photo by Randy Son Of Robert on Foter.com

És e nap sem telhet el anélkül, hogy ne ajánlanék Neked, kedves Barátom egy jó kis műveltségi kvízt! Remélem, sikeresen válaszolsz a kérdéseimre, és ha kedved van, keress további kvízeket nálam.

Ha hibátlanul kitöltöd a mai általános műveltségi tesztet, egy virtuális királyi koronát kapsz tőlem, Te pedig a jól elvégzett munka örömével oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel a sikered hírét!

Jó gyakorlást és kellemes időtöltést kívánok az Ulrik napi kvíz kitöltésével!

Üdvözlettel:

Snickey, a Kvízmester

Kvíznaptár - július 4.

Akkor vágjunk bele!

A Biblia szerint Jézus melyik napon halt kínhalált?
Miből készült a szűr?

 

 

kvizking
forrás: Free-Photos képe a Pixabay -en.


Nem ugrik be a válasz? Jól jönne egy kis segítség? Kattints ide!

A hőmérséklet jele a fizikában:
1972-ben bemutatott amerikai filmmusical, amely az Oscar-díjat hozta Liza Minellinek
Milyen állat a galóca?
Felismered ezt az épületet?

Colosseum
(Forrás: Oliver Lechner képe a Pixabay -en)


Nem ugrik be a válasz? Jól jönne egy kis segítség? Kattints ide!

Hol rendezték a nyári olimpiai játékokat 1936-ban?
Mikor szűnt meg a Keletrómai Birodalom?
Ki és mivel nyerte az év daláért járó díjat a 2020-as Grammy-díjátadón?
Mit csinált, aki afférba keveredett?

Kvíznaptár – július 4.

A KvízKing kultúrmelléklete:

I. Zene:

II. Vers:

Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett

Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó – mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
mily látás a kétkedőnek,
törvény ellen vétkezőnek,
hogy üres a sírgödör.

Nyitott sírod szája szélén
sóhajok közt üldögélvén
szemlélem bús, elvetélt
életemnek rút felét
s jaj, – most olyan bánat vert át,
mily Jacopo és Szent Bernát
verseiből sír feléd.

Nincs gonoszabb, mint a hitvány
áruló és rossz tanítvány,
ki az ördög ösvenyén
biztos lábbal, tudva mén:
szent kenyéren nőtt apostol,
aki bűnbe később kóstol, –
Krisztus, ilyen voltam én.

Amit csak magamban látok,
csupa csúnya, csupa átok,
csupa mély seb, éktelen,
testem oly mértéktelen
volt ivásban, étkezésben,
mindenfajta vétkezésben
s undokságom végtelen.

Ó, ha tudnám, megbocsátasz,
s országodba bebocsátasz,
mint szúrnám ki két szemem,
mint vágnám le két kezem,
nyelvem húznám kések élén
s minden tagom elmetélném,
amivel csak vétkezem.

Bűneimnek nincsen számok.
Mindent bánok, mindent szánok
és a sajgás, mely gyötör
nem is sajgás, már gyönyör.
Hamuval szórt, nyesett hajjal
ér engem e húsvéthajnal
és az üres sírgödör.

Bámulok a nyirkos, görbe
kősziklába vájt gödörbe,
bénán csügg le a karom,
tehetetlen két karom…
Te kegyelmet mindig oszthatsz,
feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom.

Lábadozó régi hitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg,
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.

Az én Uram újra él most,
országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.

Éneklő sok tiszta lánnyal,
liliomos tanítvánnyal
nem követlek, Mesterem.
Majd csak csöndes estelen
indulok, hol vitt a lábad,
földön kúszom könnybe lábadt
szemmel, szinte testtelen.

Fennakadva tüskeágon.
éjsötét nagy pusztaságon
étlen-szomjan vágok át,
nagy hegyeken vágok át,
mint eltévedt eb szimatja,
mely halódva is kutatja
vándor ura lábnyomát.

S közben dalolok az égről,
pálmás, örök dicsőségről,
vonszolván földdel rokon
testemet a homokon
s így ujjongván, nem is érzik,
hogyan sajog, hogyan vérzik
rögbe horzsolt homlokom.

Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn, énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan…
S kopjék térdig bár a lábam,
tudom, az ég kapujában
utolérlek, Krisztusom!

III. Idézet:

Egy kihagyhatatlan Coelho:

Csak az érti meg a saját érdemeit, aki minden egyes lépését meg tudta becsülni.

Egy játékos palindrom:

És egy véletlenszerűen kiválasztott:

Az idézetekért köszönet a citatum.hu honlap készítőinek!