Tamás napi kvíz - március 7-én
Kedves Barátom!
Üdvözöllek a KvízKing kvíznaptár műveltségi tesztje oldalán!
Ma március (Böjtmás hava, Tavaszelő, Kikelet hava) 7. napja van, Pál, Perpétua, Rupert, Tamás, Tomaj és Ubul napja. Boldog névnapot az ünnepelteknek!
Az emberiség 365-öd része ma ünnepli a születésnapját, nekik boldog szülinapot kívánok! 🙂
És e nap sem telhet el anélkül, hogy ne ajánlanék Neked, kedves Barátom egy jó kis műveltségi kvízt! Remélem, sikeresen válaszolsz a kérdéseimre, és ha kedved van, keress további kvízeket nálam.
Ha hibátlanul kitöltöd a mai általános műveltségi tesztet, egy virtuális királyi koronát kapsz tőlem, Te pedig a jól elvégzett munka örömével oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel a sikered hírét!
Jó gyakorlást és kellemes időtöltést kívánok a Tamás napi kvíz kitöltésével!
Üdvözlettel:
Snickey, a Kvízmester
#kviz #kvíz #quiz #jatek #kvizking #naptar #kviznaptar
Akkor vágjunk bele!
Oszd meg az eredményedet!
A KvízKing kultúrmelléklete:
I. Zene:
II.
Vers:
Arany János: Letészem a lantot
Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Nem így, magánosan, daloltam:
Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, müvészi gonddal
Függött a lantos ujjain;
Láng gyult a láng gerjelminél
S eggyé fonódott minden ága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Zengettük a jövő reményit,
Elsírtuk a mult panaszát;
Dicsőség fényével öveztük
Körűl a nemzetet, hazát:
Minden dalunk friss zöld levél
Gyanánt vegyült koszorujába.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Ah, látni véltük sirjainkon
A visszafénylő hírt-nevet:
Hazát és népet álmodánk, mely
Örökre él s megemleget.
Hittük: ha illet a babér,
Lesz aki osszon... Mind hiába!
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Most... árva énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetőbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után...?
Hímzett, virágos szemfedél...?
Szó, mely kiált a pusztaságba...?
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!
(1850. márc. 19.)
III.
Idézet:
Egy kihagyhatatlan Coelho:
Lehullott falevél vagyok, aki azt hitte, hogy örökké él, és aztán úgy halt meg, hogy maga sem tudta, miért. Falevél vagyok, aki szerette a napot és a holdat, sokáig nézte az elhaladó buszokat és a zajos villamosokat, és soha senki nem szólt neki, hogy tél is létezik a világon. Ezek a levelek éltek és virultak, amíg lehetett, aztán egy napon megsárgultak, és a fa megvált tőlük. Nem úgy búcsúzott el tőlük, hogy viszontlátásra, hanem úgy, hogy Isten veletek, mert tisztában volt vele, hogy soha többé nem térnek vissza.
Egy játékos palindrom: