Kvíznaptár – április 12.


Spread the love

Gyula napi kvíz – április 12-én

Kedves Barátom!

Üdvözöllek a KvízKing kvíznaptár műveltségi tesztje oldalán!

Ma április (Szent György hava, Tavaszhó, Szelek hava) 12. napja van, Baldvin, Csaba, Csanád, Csobád, Demény, Gyula, Konstantin, Konstantina, Oxána, Sába, Sebő, Száva, Szavanna, Szépa, Szépe, Szilárd, Zenina és Zénó napja. Boldog névnapot az ünnepelteknek!

Az emberiség 365-öd része ma ünnepli a születésnapját, nekik boldog szülinapot kívánok! 🙂

Nem feledkezhetünk meg arról, sem, hogy ma van az űrhajózás világnapja.

És e nap sem telhet el anélkül, hogy ne ajánlanék Neked, kedves Barátom egy jó kis műveltségi kvízt! Remélem, sikeresen válaszolsz a kérdéseimre, és ha kedved van, keress további kvízeket nálam.

Ha hibátlanul kitöltöd a mai általános műveltségi tesztet, egy virtuális királyi koronát kapsz tőlem, Te pedig a jól elvégzett munka örömével oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel a sikered hírét!

Jó gyakorlást és kellemes időtöltést kívánok a Gyula napi kvíz kitöltésével!

Üdvözlettel:

Snickey, a Kvízmester

Apoollónia napi kvízmester

Akkor vágjunk bele!

Ki a főszereplője a Die Hard-filmeknek?
Milyen közlekedési táblát látunk?
Mi az ólom vegyjele?
Milyen állat a lilebíbic?
Ki az előadó? "Hogy mit jelent a boldogság nekem/ pontosan tudod, hisz ott voltál velem/ emlékszel, mit gondoltunk anno/ hogy hányszor húztuk ki egymást a bajból/ én kimondom neked, akkor is, ha nyálas/ a legnagyobb parákban voltál a támasz"
A képen Lotz Károly A zene apoteózisa című műve látható. Milyen stílusban készült?
Ki írta az Édes Anna (1926) című regényt?
Az alábbiak közül mi történt meg a legkésőbb?
Melyik sportág klasszisa Stefan Edberg?
Hogy nevezik a híres, erős, édes spanyol csemegbort?

Kvíznaptár – április 12.

A KvízKing kultúrmelléklete:

I. Zene:

II.

Vers:

József Attila: A Dunánál

I.
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt – néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, ugy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján ugy remegtek ők,
mint sirköves, dülöngő temetők.

II.
Én ugy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk – ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

III.
Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt –
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!…” – megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős –
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok – minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa –
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel – mai magyarok!

… Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

III.

Idézet:

Egy kihagyhatatlan Coelho:

Így történnek a csodák. Elszakítják a fátylakat és mindent megváltoztatnak, de nem engedik, hogy meglássuk, mi van a fátylak mögött.

Egy játékos palindrom:

És egy véletlenszerűen kiválasztott:
Az idézetekért köszönet a citatum.hu honlap készítőinek!