Pongrác napi kvíz - május 12-én
Kedves Barátom!
Üdvözöllek a KvízKing kvíznaptár műveltségi tesztje oldalán!
Ma május (Pünkösd hava, Tavaszutó, Ígéret hava) 12. napja van, Achilles, Achillesz, Adon, Adonisz, Ahillész, Böngér, Celesztin, Celesztina, Dalma, Domicella, Domitilla, Gemma, Germán, Gyöngy, Gyöngyi, Gyöngyvirág, Ince, Ivána, Ivica, Johanna, Kora, Korália, Korall, Násfa, Nerella, Nerina, Pongor, Pongrác, Viktor, Zénó és Zsanett napja. Boldog névnapot az ünnepelteknek!
Az emberiség 365-öd része ma ünnepli a születésnapját, nekik boldog szülinapot kívánok! 🙂
Nem feledkezhetünk meg arról, sem, hogy ma van az ápolók nemzetközi napja.
És e nap sem telhet el anélkül, hogy ne ajánlanék Neked, kedves Barátom egy jó kis műveltségi kvízt! Remélem, sikeresen válaszolsz a kérdéseimre, és ha kedved van, keress további kvízeket nálam.
Ha hibátlanul kitöltöd a mai általános műveltségi tesztet, egy virtuális királyi koronát kapsz tőlem, Te pedig a jól elvégzett munka örömével oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel a sikered hírét!
Jó gyakorlást és kellemes időtöltést kívánok a Pongrác napi kvíz kitöltésével!
Üdvözlettel:
Snickey, a Kvízmester
#kviz #kvíz #quiz #jatek #kvizking #naptar #kviznaptar
Akkor vágjunk bele!
Oszd meg az eredményedet!
Kvíznaptár - május 12.
A KvízKing kultúrmelléklete:
I. Zene:
II.
Vers:
Kosztolányi Dezső: Csáth Gézának
Te sohase-jövő és sohase-beszélő,
várlak ma is, halott, e hosszú és a késő,
bús éjszakán.
Mert mészfehéren ég távolban a hegyoldal,
s befestve a falam a bandzsal, csorba holddal
oly halavány.
Nem kell-e szólnod, mondd? Nincs semmi hír amonnan,
hol fejfa és kereszt elvész a sűrű lombban
és sír a táj?
Én tudtam, hogy közöny s merev csönd van az éjben,
de hogy ilyen soká tart azt most meg nem értem
és fájva fáj.
Alvó, emeld lassan nehéz és hosszú pillád
s a végtelen felé táguló nagy pupillád
szögezd felém.
Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom
és a beléndeken s a vad farkasbogyókon
alszik a fény.
Ah jól siess. Szíved még egyszer megszakad tán,
ha hosszan bolygasz a cyrillbetűs Szabadkán
s nem értenek.
És űznek majd tovább idegen, bús hazádban,
zsákutcán és közön, ideges és hazátlan
kisértetet.
Itt nyiss be csöndesen. Isméred a kilincsem,
tudod, hogy portámon és a szívembe nincsen
semmi gonosz.
Mert nem feledtelek. A fülledt estbe úszó,
ablakból fölsíró, homályos hegedűszó
eszembe hoz.
Így látlak mindíg én, édes, fiatal orvos,
fehér köpenyben, a kavicsos és porondos
kertudvaron.
De jőjj akárhogy is. Vérrel, sárral, te lélek,
férgek gyűrűivel. Ha a láttodra félek,
eltagadom.
Szemedbe bámulok és csellel kényszerítem
kezedbe a kezem és a szívedre szívem,
ha nem merem.
Igen, elédmegyek és régi orvosomnak
csuklóm odanyújtom, hogy vizsgáld meg mint szoktad,
ütőerem.
Oly jó az, aki ad s te élted odaadtad,
angyali gyilkosa nődnek s tennen-magadnak,
szelid barát,
Ki végtelent ittál s a lelked égre lázadt,
majd összetörted a tébolyok és a lázak
szent poharát.
Lásd, itt leülhetnél. Nincs bontva még az asztal,
kávé, dohány és rum vár mérgező malaszttal
s a múlt, a csend.
Halkan beszélgetnénk. Elmondanám, mi történt,
s fölfedném szótalan a fájó, néma örvényt,
a névtelent.
Síró Hungáriánk ma porban fekszik árván,
fölötte az átok, mint fekete szivárvány,
gyászt bontogat.
Anyáink, húgaink járulnának elébed,
kik éhesen rágják, elfáradott cselédek,
a csontokat.
Jaj, megmutatnám én a szívem is, e szörnyet,
mely nappal céltalan halott vágyakra görnyed
s éjszaka sír.
Mert életem felén nem is vagyok, de látszom,
s reggel, ha öltözöm, csak játszom, egyre játszom
és vár a sír.
Ó vad szerelmese az őrült morfiumnak
adj ágyat most nekem és az éjféli búmnak,
akár a pap
Kérlek kiáltozván és íróasztalomra
fantasztikus lázban görbedek lehajolva,
hogy hívjalak.
Hisz a semmit tudod, gazdag, végzett, hatalmas,
ki célhoz értél már, kell, hogy valamit adhass
annak, ki él
s álomtalan éjjel kétségbeesve vár rád,
a multnak koldusa és százszorosan árvább
a semminél.
Te a halálé vagy, zarándoka az árnynak,
ki bátran indultál, kapudat megtaláltad
az éj felé.
De én, jaj, itt vagyok a fényben és hitetlen
feledve önmagam, jajokba fúlva lettem
az életé.
III.
Idézet:
Egy kihagyhatatlan Coelho:
Mit is jelent az, hogy bolond? (...) Az emberek összevissza használták ezt a szót. Például bizonyos sportolókról azt mondták, hogy őrült, mert meg akar dönteni egy rekordot. És a művészek is őrültek, mert állandó bizonytalanságban élnek, soha nem tudják, mit hoz a holnap, és egyáltalán nem olyanok, mint a "normális" emberek.
Egy játékos palindrom: